Történeti áttekintés

Mátraszentimre, II. Rákóczi Ferenc u. 35-37 „Vadvirág” szálloda (Hrsz.: 78) I. ütem zöldfelület rendezési építési tervéhez

A szálloda rövid története (internetes források alapján)

A történet kezdetekor (1909) még nem is volt Mátraszentimre, a kis települést akkor Ötházhutának hívták. Az első telepesek üvegfúvással kezdtek foglalkozni, amelyhez a környező erdők biztosították az alapanyagot. Ennek állít emléket a mátraszentimrei üveghuta. Szekérúton lehetett ide feljutni. A Galyatetőre vezető út már tervbe volt véve, mert ott már működött az „Egyetemiek” menedékháza. A legközelebbi vasútállomás Nagybátonyban volt. Ötházhután ebben az időben gondosan művelt krumpliföldek, szépen kaszált legelők voltak. A falu népének volt tehene, lova, disznója és persze volt kondás és pásztor. Villanyvilágítás nem volt, és nem volt se jegyző, se pap, de volt kocsma, tanító, és egy iskola. Ezt a tanítót Bándy Lajosnak hívták, az én történet éppen vele kezdődik, mert a vendéglátásról lesz szó. Ez a tanító ugyanis nyáron vendégül látta két unokanővérét, Rózsikát és Bertuskát. Az unokatestvérek örültek egymásnak, de még jobban örültek annak, hogy olyan helyen töltik napjaikat, újra együtt, mint ahol gyerekkorukban éltek. Ők ugyanis mind Erdélyből származtak, egy olyan kis faluból, ahol hasonló hegyek és erdők voltak. Ezt a régi falut azonban egy országhatár választotta el tőlük. Az a bizonyos új országhatár - az akkor még szorgos turistákat is - elválasztotta a Tátrától és Erdély nevezetességeitől, így megindultak a Mátra felé. A három falu egykében sem volt azonban vendéglő. A két nő, akik maguk is vendégek voltak, néha főztek a kirándulóknak és elhatározták, hogy a következő nyáron bérbe veszik az iskolát, ahol házi kosztot kínálnak. Bertuska jól főzött, Rózsikában pedig, akinek az igazi neve Rózsa volt, nagy szervező erő lakozott. A következő nyáron már bérelték a kocsmáros házát, a fénykép tanúsága szerint a vendégeket váró nyugágyakban eleinte a két vállalkozó nőszemély maga ült.

Málnai kocsmáros háza, később a Zakupszky családé.

Málnai kocsmáros háza, később a Zakupszky családé.

Közben pap és két új tanító is került a faluba. Szerencsére, mert azoknak is kellett valahol enni. És jöttek most már vendégek, napernyővel, gyerekekkel és olyan turistabottal, amin szép fém veretek hirdették, hogy tulajdonosa már járt Tátrafüreden, Szovátán, a Szent-Anna tónál, Mátraházán és Galyatetőn. Az első három hely már a trianoni határon túl volt, így be kellett érni a mátrai jó levegővel. Rózsa megszervezte a falusi házakban a szállást. A bérelt ház kertjébe napernyőket állíttatott fel a kecskelábú asztalok mellé. A falubéli asszonyok segítették a vendégek kiszolgálását. A vendégek elégedetten ültek a terített asztaloknál, és mint egy nagy család, lefényképezték magukat, ott az asztalnál és a petúniákkal beültetett kertben a vendéglátókkal együtt. Láthatóan büszkén állnak a fényképész elé, hiszen ők az első vendégek, akik felfedezték a mátrai kis falukban az üdülés örömét. De nem csak ezek a kedves természetjárók fedezték fel a Mátrát, hanem megkezdődött a mátrai autóút és a galyatetői nagyszálló építése is.

A két derék nő, most már saját terveik alapján, olyan házat bérelt, amely vendéglátásra volt tervezve, különbejáratú szobákkal, terasszal. Amikor nem volt vendég, ezt a házat díszítgették saját kézimunkájukkal. Az ember azt hinné, örökké kézimunkákat gyártottak, mert még a szalvétáknak is külön virággal hímzett tartót varrtak, virággal hímezve. A szalvéták nem papírból voltak, hanem damaszt-vászonból. Hogy a vendég ne unatkozzon, örökbe fogadtak két őzet is, majd örülnek annak a városi gyerekek.

Rózsa most már férjét is bevonta a vállalkozásba, telket vásároltak és azt tervezték, hogy saját panziót építenek. Ezt az építkezést mindenki segítette, a pesti sógorok, az erdélyi rokonok, és a helybéliek is. Az út is megépült. Sőt telefonvonaluk is volt már. Az új panzió neve „Felcser" lett, telefonszáma „l". A bútorokat Rózsa férje tervezte és gyártotta. Kecskelábú asztalok, székek szív-alakú nyílással díszítve, minden bútor piros, mint az ebédlő falán a sok szőttes. A tányérok a falon virágosak. A tulajdonosok maguk is élvezték, hogy ízlésükkel és munkájukkal vidám és barátságos környezetet teremtettek.

A panziónak csak a konyhája volt elég nagy a vendégek ellátására, ezért béreltek a faluban házakat, szobákat. Persze villanyvilágítás és vízvezeték még nem volt. A panzió kertjében nyomós kút volt, ebből nyomta fel egy idő után egy benzinmotor a vizet a ház padlására és látszólag folyó víz szolgálta a vendégek kényelmét.

Hűtőszekrény se volt, viszont volt jégverem, vastag szalmatetővel fedve, amit minden télen megtöltötték jéggel.

Felcser panzió, az első saját épület.

Felcser panzió, az első saját épület.

Most már autóbuszon érkeztek a vendégek. Budapesttel az összeköttetés gyorsabb volt, mint ma. A berlini gyors megállt Pásztón és a naponta egyszer közlekedő autóbusz ehhez csatlakozott. Közben épült az új, a második épület, ahol már 24 vendégszoba volt, mert az autóbusz-közlekedés megindulása után már több új vendéglátóhely létesült a környéken, fel kellett venni a versenyt a konkurens nagyobb szállodákkal.

A szabad kocsmárostól bérelt ház. ( A mai Önkormányzat területén állt.)

A szabad kocsmárostól bérelt ház. ( A mai Önkormányzat területén állt.)

Megépült az új templom (1930), Ötházhutából Mátraszentimre lett (1938). A vendégek is jártak a templomba, amikor nem ültek az árnyas erdőben a nyugágyakban. De kik is voltak ezek a régi vendégek? Hát például Járai Rudolf, a fényképész, aki megörökítette sok köhögős gyereket a mamájával, igazi turisták, és Sík Sándor a pap­költő, aki még a háború után is sokszor visszatért. Vagy például a híres botanikus, Jávorka Sándor. Igaz, közben volt egy háború. A huszonnégy szobában előbb német, majd szovjet katonák lovai vendégeskedtek, éhségükben lerágták az ablakok deszkáját, a födém beszakadt az alsó és felső szint között. De szerencsére a faluban a háború után is voltak tehenek, disznók, tyúkok, krumpli. Tehát jobb volt az ellátás, mint bárhol a városokban, és újra jöttek nyaralók, ők is segítettek a helyreállításban.

A panzió belső berendezése.

A panzió belső berendezése.

1947-ben már esténként tánc és zene volt, 1948-ban bevezették a faluba a villanyt, új típusú autóbuszok hozták a vendégeket. 1949-ben az állam átvette a panzió kezelését, a két vállalkozó szellemű asszonynak lehetőséget adtak az élet újrakezdéséhez. Pedig akkor már nem voltak olyan fiatalok. Új nevet is kapott a panzió, „Vadvirág" lett belőle, így is virágzott egy darabig. A vendégeket egy időben „beutalták", mások jöttek maguktól, sokan a faluban szálltak meg. Divattá vált a vendégfogadás. A levegő jó volt, a helybéliekből sokan vendéglátókká váltak. A faluban népdalt gyűjtött Kodály Zoltán. Ma arról híres Mátraszentimre, hogy Magyarország legmagasabban fekvő települése (750-. Aszfaltos utak vannak, több vendéglő, panzió, sőt sípálya is létesült. A régi erdőből park lett.

A turizmus tömeges fellendülése az 1960-70-es évekre tehető. Bár több szálloda is épült a Mátrában, Mátraszentimrén és környékén inkább kisebb panziók létesültek, illetve magánházaknál bérelhettek szobát a vendégek. Az 1960-as évek népszerű Panoráma útikönyv sorozata megemlíti: "Azóta pedig, hogy megnyílt a Turistaházakat Kezelő Vállalat Vadvirág turistaháza és mellette számos vállalati és szakszervezeti üdülőház, Mátraszentimre valóságos üdülőközponttá változott. Az igényes építésű Vadvirág turistaházban táncolni is lehet esténként."
    (Aba Iván: Budapest-Gyöngyös-Mátra)

Vadvirág panzió 1950

Vadvirág panzió 1950

Meglevő állapot

A területet északi oldalon földút és ingatlanok ( Hrsz.: 586, 587), nyugatról lakóingatlan, délről a II. Rákóczi Ferenc u., keleti oldalon a Gárdonyi Géza u. határolja.

Területe: 3376 m2

A tervezési területen építés közbeni állapot látható, hatalmas földmunkákkal. A Rákóczi u. felőli, közút melletti rézsűn és csatlakozó zöldterületen 50-60 éves örökzöld facsoport, fasor látható. A fák az eredeti, 1950-ben készült fotókon még nem láthatók.

A hegy felől jelentős mennyiségű felszíni és egyéb vízfolyás észlelhető, melynek összegyűjtése és elvezetése elsődlegesen szükséges.

Használható termőtalaj a területen nincs. A meglevő és kivágandó fákat feltűntettük.

A tervezési terület előtt, a közút mellett buszváró házikó áll, sérült tetővel és tetőszerkezettel.

Tervezett állapot

Az I. ütem építése és a csatlakozó út-parkolók megépülése után a zöldfelület a terv szerint rendezhető. A tervezésnél figyelembe vettük a II. ütemben épülő létesítmények helyét, így ezek a területrészek csak gyepesítettek.

A telekhatárra, a belső közlekedő út mellé és a parkolókhoz fatelepítést terveztünk kis és közepes lombozatú fákból, valamint cserjetelepítést. A víztároló és kerítés közötti keskeny sáv csak cserjékkel telepíthető be. A parkolók közötti zöldsávok és az épület sarkán levő kis területrész talajtakaróval, évelővel borított.

A gépészeti létesítmények cserjével körülvettek, vagy fából készült, növényzettel befuttatott kerti pavilonba rejtettek.

A területen kialakítottunk egy fagyálló mészkőlapokkal burkolt közösségi teret, melyre grillező és kerti bútorok is állíthatók. A burkolt tér köré hintaágyak, padok stb. helyezhetők.

Az I. ütemben a tetőkert jellegű zöldfelületek csak gyepesítettek, esetleg dézsás növényekkel díszítettek.

Az épület II. Rákóczi Ferenc u. felőli sávján az útépítési tervekkel egyeztetve útpadka, vízelvezető árok ill. áteresz épül, meredek rézsűvel, melynek mérnökbiológiai módszerekkel történő megkötése szükséges. Az építés során különös figyelemmel kell a meglevő fenyők gyökérzetét óvni, mert rendkívül fontos, hogy a fenyőfák épségben maradjanak és továbbra is jellemzői legyenek a panziónak. Amennyiben valamelyik fa támasztógyökérzete végzetesen sérülne, a fát ki kell vágni.

Az építés után a teljes zöldfelületet min. 15 cm vtg.-ban termőtalajjal kell borítani, ezt követheti a gyepesítés. A fák részére 1m3-es, a cserjék részére 40x40x40 cm-es ültetőgödrök készüljenek, 100%-os talajcserével.

Javasoljuk, hogy a panzió telekhatáron kívüli, a közutakig terjedő zöldsávját is rendezzék, gondozzák, hogy biztosított legyen az elegáns, esztétikus környezet.

A kert locsolása első ütemben hagyományos módon történjen, II. ütemben a megmaradó zöldfelületek automata locsolóhálózattal történő ellátása javasolt. Az előkert a terepadottságok miatt szintén hagyományosan locsolható. A locsolás -szaktervezők tervei szerint - a gyűjtött, tisztított vízzel végezhető. A kerti locsolócsapok helyét tervünkön feltüntetjük.

A terület díszvilágítását elektromos tervezővel kell megterveztetni, tervünkön a kandeláberek helyét jelöljük.

Budapest, 2014. júl. 23.

Neogrády Judit
okl. táj és kertépítészmérnök, vezető tervező
BÉK: K/1 01-5054.